Környezetvédelem

Ma reggel autóval jöttem és a Mária rádiót hallgatam. A környezetvédelemről volt szó. Elmondtak sok alap lehetőséget, pl: szelektív szemétgyűjtés, csap elzárása fogmosás közben... Sok jó és hasznos ötlet. De vajon van e értelme az egésznek?

Már többször gondolkodtam, hogy van e értelme harcolni e világ ellen/világért?

Jézus nem azért jött, hogy megmentse a világot, hanem hogy megmentse az emberek lelkét. Én nem emlékszem, hogy mondta volna, hogy próbáljuk megváltoztatni a világot. Azt mondta, hogy úgy viselkedjünk ebben a világban, ahogyan azt Ő meghagyta: az igazságot szeretve, a hazugságot elutasítva. De azt nem mondta, hogy kűzdjünk a világ megváltoztatásáért. Azrt mondt, hogy mi tegyünk úgy, ahogyan kell, de a többiekről nem mondott semmit. Azt mondta, mondjuk el nekik az örömhírt.

Volt egy mondatrész a műssorban, ami kb így szólt: "az emberek nem érezhetik át a dolgot globálisan". Azaz az emberek nem érzik saját problémájuknak a környezetszennyezést, mert nincs közvetlen hatása az életükre. Pl. ha sok a kommunális szemét, akkor sok szemétlerakó kell, amit az állam építtet, igazából az emberek pénzéből. De ezt az amberek nem érzik.

Feltételezem, hogy ez nem mindig volt így, és nem mindig lesz így. Feltételezem, hogy az Édenkertben nem így volt (bár ott csak 2 ember élt), és Krisztus 1000 éves uralma alatt sem így lesz. Hiszen ha így lenne, akkor az 1000 év alatt az emberek eggy nagy kupac szeméten élnének.

Ezért gondolom, hogy Krisztus uralma alatt a Lélek mégjobban kiárad vagy az emberek fogadják be mégjobban. De az biztos, hogy jobban érzik majd egymás problémáit a Lelken keresztül, így a globális problémákat is átérzik.

Valahogy talán így lesz. Viszont most szinte esély sincsen arra, hogy egy ökológiailag jól berendezkedett világot valósítsunk meg. Legalábbis így érzem. Ezen kívül pedig nem csak a környezeti prroblémákra kellene figyelnünk, hanem az emberi problémákra is. Pl. a háborúkra, éhínségekre, ... Ezek mellett ugyanúgy elsiklunk. Sőt, manapság többet hallunk a környezetvédelemről, mint az éhező emberekről vagy a hábboróban meghalt emberekről és családjaikról. Át kéne gondolni miért van ez így. Nem lehet, hogy a lelkiismeretünk megnyugtatására folgalkozunk a környezetvédelemmel, miközben az éhezőkről, hajléktalanokról, afrikai menekültekről teljesen megfeledkezünk. Nem mondom, hogy azt tudatosan csináljuk, lehet csa tudat alatt, de mégis, ha szelektíven dobtam ki a szemetet, akkor már este jobban alszom. Megnyugszik a lelkiismeretem, mert tettem valamit "jót". Pedig talán a legkisebb dolgot tettem.

Nemrég 2

Nemrég elkezdtem papírmodelleket csinálni. Van pár autóm a munkahelyi asztalomon. Otthon van Enterprise ûrhajó, tank, Soundwave a Transformers rajzfilmbôl. Es most készül egy M2 Bradley. Valamint csinálok a fiamnak fkifesthetô papírmodelleket. Ezeket általában a munkahelyemen megtervezem 3Ds programmal, majd egy kihajtogató szoftverrel kihajtogatom. Aztan utana jön a kivágás és összeragasztás. Majd a gyerek kifesti. Nemsokára megosztom őket.

Nemrég 1

Nemrég újra olvasom a bibliát. Jelenleg csak 20 nap lemaradásom van a Bibliaolvasó kalauztól. Igazából nem nemrég olvasom, hanem nemrég újra érteni keztem, amit olvasok. Ez´már rég nem volt így. Legalább egy éve nem. Most újra visszakaptam Istenôl, hogy értsem a Bibliát. Gondolkoztam, hogy talán megint kellene Istentiszteleteket hallgatni. Feleségemmel beszéltünk róla, hogy havonta egyszer el fodunk menni Istentiszteletre. Addig Kristóffot leadjuk a nagyszülôknél. Reméleem úra rátalálok Istenre, és megint jó lesz minden. Ô sosem hagy el, nem bontja fel a szerzôdést, amit egyszer megkötöttem vele. Elfordulhatok Tôle, de Ô visszavár. A tékozló fiú. A fontos azonban, hogy vissza akarjak menni hozzá. Csak ezen múlik.

Milegyen...

ezzel a bloggal. Nemrég elkezdtem papírmodellezni, és nemrég újra olvasom a Bibliát. Mivel bibliai témában ritkán írok, ezért nem csak erröl fogok, hanem a papírmodellekröl is. Ez lényegében megtöri az eddigi témát, viszont hozzászoktat, hogy írjak a blogra. Ezáltal talán többet írok hitbeli dolgokról is. Filózhatnék rajta, hogy jó lesz e így, de én inkább a "csináljuk, aztán megglátjuk mi lesz belöle" ember vagyok. A tapasztalatokból tanulok a legjobban.

A filozófus

Ma munkába biciklizés közben találkoztam unokatestvéremmel. ELTE filizófia szakon végzett. Beszélgettünk a világról, és a következő érdekes mondatot mondta: "Kiveszik az emberekből az Istent, és a céget rakják a helyére". Elsősorban a multikról és egyéb munkahelyekről volt szó.

Én valahogy így mondanám: "Az Ördög kiveszi (általunk kiveteti) belőlünk Istent mindenféle praktikájával/családságával, és olyan dolgokat rak oda, ami nem oda való".

Mivan a szívdben? Ez a kérdés.

Autó

Pénteken megjött a céges autó. Olyan öröm töltött el 2 napig, hogy csak na. Bár tudtam, hogy vége lesz hamar. Hiszen csak egy használati tárgy. Már megtanultam, hogy az ilyen dolgok nem boldogítanak. Egy rövid ideig boldognak érezzük magunkat, de aztán elszáll a boldogság, és marad a valóság. Ilyekor szoktak sokan venni megint valamit.

Egyébként bolrzasztó boldogságérzés fogott el, amikor a kereskedő átadta az autót és magamra hagyott vele, hogy mehete vele, viszlát. Szerencsére eszembe jutott, kinek kell megköszönnöm elősorban, hogy megkaphattam az autót. Persze, hogy Neki! Rövid, de érzelmekkel teli köszönetet mondtam, aztán suhantam. Nem is, előtte még megköszöntem, hogy olyan főnököt adott, aki ezt elintézte nekem. Soha sem gondoltam volna, hogy ennyi évesen lesz egy ilyen autóm. Pontisítsunk: ilyen autóval járhatok én, meg a család. Nagy öröm volt feleségemnek is. Nagy a váltás a masik autóhoz képest.

Hogyan működik a világ, ki irányítja?

Sok könyvet/cikket lehet olvasni arról, hogy milyen hatásmechanizmusok mentén működik a világ. Sok műsor is van a különböző csatornákon. Sokan pedig olvassák ezeket, elmélyülnek bennük. Általuk várnak választ bizonyos kérdéseikre. Okosabbnak gondolják magukat tőle. De vajon van e értelme ezeket az információkat hajhászni? Boldogabb lesz e ettől valaki?

Mivel boldog csak akkor lesz igazán valaki, ha találkozik Istennel és követi Őt, ezért nem. A saját tapasztalatom a következő: minél mélyebben beleástam magamat a világ dolgaiba/működésébe, annál kiábbrándítóbb eredményre jutottam. Arra jutottam, mintha egy mögöttes erő alakítaná a gazdaság és politika erőit. (A Sátán?) Sokan ilyenkor kezdenek el zsidózni. És lehet, hogy igazuk van, lehet, hogy tényleg zsidó emberek állnak a dolgok működése mögött.

De kell e, hogy érdekeljen ez engem? Azt hiszem nem, fontosabb, hogy kerüljük el, hogy a mi gondolkodásunk is a világ gondolkodását kövesse. Maradjuk csak meg Isten tanácsai és akarata mellett. Ő mindenre figyel, ami fontos számunkra, nekünk csak "sodródni" kell Vele!

Talán majd most...

... rendszeresen írok ide. Talán. Mindenesetre köszönöm Anyukának a hozzászólását! Feleségem hívta fel a figyelmemet, hogy valaki megtalálta a blogot. Meg is néztem gyorsan Anyuka oldalát: www.kajarecept.hu . Ígérem a Krupapetot én is kipróbálom. Akit érdekel, nézzen utána mi az, az egytálételeknél találja.

Talán most... Majdnem egy éve írtam utoljára. Azóta sokminden történt. Végigbicikliztem a nyarat, őszt. Az Úr pedig vigyázott rám. Egyszer meg is halhattam volna. Már nem járunk templomba. Azt hiszem az a baj, hogy nem örömmel jártunk oda, hanem kötelességtudatból. Nem mintha baj lenne a fasori emberekkel. Csak valahogy nem sikerült összebarátkozni. Valahogy nem a mi gyülekezetünk. Eleinte azért kezdtünk nem járni, mert feleslegesen hosszúnak talaltuk az istentiszteleteket. Szerintem tényleg azok: a másfél órából fél óra az igehirdetés és magyarázat. Szeretek énekelni, tényleg, szeretem az orgona hangját, és az énekek tényleg a szívem mélyéig hatolnak, érzem az író hitbeli erejét és érzelmeit. De másfél óra elkedvetlenít. (összehasonlításképpen Simonttornyán az istentisztelet 1 óra mindennel)

De mondom, nem ez a fő baj, hanem, hogy alig ismerünk valakit. Akit ismerünk, azzal meg nem nagyon tudunk beszélgetni. Néha egy-egy "hogyvagy", aztán megyünk tovább. Ráadásul vannak, akik szinte meg sem ismernek. Egy hétig ültünk Tahiban egy csoportban, de nem ismernek meg. Persze ha valaki körül zajlik az élet, akkor könnyen elfelejti a nem túl feltűnő embereket. Szóval inkább ez  a baj.

Ezek miatt demotiválódva nem járunk már templomba. Egy idő utaán elhagytam a Biblia olvasását is. Valahogy a Biblia olvasásánál is az idő a problémám. (A társasággal nincs problémám.) Szóval, szeritnem az olvasókalauz felosztása nem fekszik nekem annyira. A napi újszövetségi részek túl rövidek, az ószövetségiek meg túl hosszúak. Van olyan ószövetségi rész, ahol kettőt kell lapoznom. Nem mondom, hogy daraboljuk mondatokra, de egy negyed órás rész után már semmire sem emlékszem, csak örülök, hogy vége van. Egyébként is nehéz a nyelvezete, sok a magyarázat hozzá.

Az újszövetség meg pont fordítva: mezonokra van bontva. Egyszerűen még fel sem veszem a ritmust, még bele sem élem magam Jóezus, az apostolok vagy a többiek szerepébe, már vége van a napi résznek. Most ez úgy hangozhat, mintha egyszerű könyvként olvasnám a Bibliát, de eezt tényleg úgy kell csinálni részben. Régen úgy olvastam, hogy milyen f.sza ez a Jézus! Hogy beszól a gonoszoknak. De nagyon fontos, hogy megértsük és átérezzük, hogy ki miként gondolkodott. Tudom ehez ajánlani a következő könyvet: Kodoláyni János - Én vagyok. Nagyon jól bemutatja, hogy hogyan gondolkodtak Jézus idejében a zsidók, és milyen körülmények között éltek. A könyv alapvetően Júdásról szól, és végigvezet minket az újszövetségen, egészen a keresztrefeszítésig. Ajánlom mindenkinek!

Visszakanyarodva: sajnos nekem szabályokra van szükségem, mert a saját szabályaimat képtelen vagyok betartani. Pl nem tudnám a Bibliát olvasásra felosztani magamnak. Nem is volt jó régen, mert az istentisztelet sokszor az aktuálisan olvasott szakaszról szólt. Pedig lehet, hogy fel kellene magamnak osztani a Bibliát, most már úgysem járok templomba. Majd meglátjuk. Egyebként újra olvasom, és boldog vagyok tőle. Nagyon hiányzott. Az úszövetséggel le vagyok maradva, de nem aggódom miatta, majd ugrok pár fejezetet.