... rendszeresen írok ide. Talán. Mindenesetre köszönöm Anyukának a hozzászólását! Feleségem hívta fel a figyelmemet, hogy valaki megtalálta a blogot. Meg is néztem gyorsan Anyuka oldalát: www.kajarecept.hu . Ígérem a Krupapetot én is kipróbálom. Akit érdekel, nézzen utána mi az, az egytálételeknél találja.
Talán most... Majdnem egy éve írtam utoljára. Azóta sokminden történt. Végigbicikliztem a nyarat, őszt. Az Úr pedig vigyázott rám. Egyszer meg is halhattam volna. Már nem járunk templomba. Azt hiszem az a baj, hogy nem örömmel jártunk oda, hanem kötelességtudatból. Nem mintha baj lenne a fasori emberekkel. Csak valahogy nem sikerült összebarátkozni. Valahogy nem a mi gyülekezetünk. Eleinte azért kezdtünk nem járni, mert feleslegesen hosszúnak talaltuk az istentiszteleteket. Szerintem tényleg azok: a másfél órából fél óra az igehirdetés és magyarázat. Szeretek énekelni, tényleg, szeretem az orgona hangját, és az énekek tényleg a szívem mélyéig hatolnak, érzem az író hitbeli erejét és érzelmeit. De másfél óra elkedvetlenít. (összehasonlításképpen Simonttornyán az istentisztelet 1 óra mindennel)
De mondom, nem ez a fő baj, hanem, hogy alig ismerünk valakit. Akit ismerünk, azzal meg nem nagyon tudunk beszélgetni. Néha egy-egy "hogyvagy", aztán megyünk tovább. Ráadásul vannak, akik szinte meg sem ismernek. Egy hétig ültünk Tahiban egy csoportban, de nem ismernek meg. Persze ha valaki körül zajlik az élet, akkor könnyen elfelejti a nem túl feltűnő embereket. Szóval inkább ez a baj.
Ezek miatt demotiválódva nem járunk már templomba. Egy idő utaán elhagytam a Biblia olvasását is. Valahogy a Biblia olvasásánál is az idő a problémám. (A társasággal nincs problémám.) Szóval, szeritnem az olvasókalauz felosztása nem fekszik nekem annyira. A napi újszövetségi részek túl rövidek, az ószövetségiek meg túl hosszúak. Van olyan ószövetségi rész, ahol kettőt kell lapoznom. Nem mondom, hogy daraboljuk mondatokra, de egy negyed órás rész után már semmire sem emlékszem, csak örülök, hogy vége van. Egyébként is nehéz a nyelvezete, sok a magyarázat hozzá.
Az újszövetség meg pont fordítva: mezonokra van bontva. Egyszerűen még fel sem veszem a ritmust, még bele sem élem magam Jóezus, az apostolok vagy a többiek szerepébe, már vége van a napi résznek. Most ez úgy hangozhat, mintha egyszerű könyvként olvasnám a Bibliát, de eezt tényleg úgy kell csinálni részben. Régen úgy olvastam, hogy milyen f.sza ez a Jézus! Hogy beszól a gonoszoknak. De nagyon fontos, hogy megértsük és átérezzük, hogy ki miként gondolkodott. Tudom ehez ajánlani a következő könyvet: Kodoláyni János - Én vagyok. Nagyon jól bemutatja, hogy hogyan gondolkodtak Jézus idejében a zsidók, és milyen körülmények között éltek. A könyv alapvetően Júdásról szól, és végigvezet minket az újszövetségen, egészen a keresztrefeszítésig. Ajánlom mindenkinek!
Visszakanyarodva: sajnos nekem szabályokra van szükségem, mert a saját szabályaimat képtelen vagyok betartani. Pl nem tudnám a Bibliát olvasásra felosztani magamnak. Nem is volt jó régen, mert az istentisztelet sokszor az aktuálisan olvasott szakaszról szólt. Pedig lehet, hogy fel kellene magamnak osztani a Bibliát, most már úgysem járok templomba. Majd meglátjuk. Egyebként újra olvasom, és boldog vagyok tőle. Nagyon hiányzott. Az úszövetséggel le vagyok maradva, de nem aggódom miatta, majd ugrok pár fejezetet.
